Kadák Enriko
Kedves Bátyuskám!
Várkonyi Nándor és Weöres Sándor barátsága levelezésük tükrében
Recenzió
Weöres Sándor és Várkonyi Nándor a magyar irodalmi diskurzus megkerülhetetlen szereplői közé tartoznak. Míg az elsővel már iskolás korunkban megismerkedhetünk, addig a másik névvel elsősorban inkább az irodalom felé mélyebben elkötelezettek találkozhatnak a későbbiekben. Közös nevezőjük a literatúra, a kultúra, valamint a bölcselet elhivatott szeretete – valahogy különösképpen egy hullámhosszon működött e két elme.
Barátok voltak, ez nem kétség – de, hogy kettejük esetében ez mit is jelentett, a Kedves Bátyuskám!-ból erre egyértelmű választ kaphatunk. A kötet e két szellemóriás levelezését tárja az olvasó elé, ám ez közel sem egy egyszerű episztolacsokor, sokkal több annál.
Weöres Sándor egybegyűjtött levelei már 1998-ban napvilágot láttak könyv formájában, ám a kötetben a válaszlevelek nem szerepeltek és azok csak gépelten voltak olvashatók. 2024-ben, az Írók Alapítványa - Széphalom Könyvműhely gondozásában megjelent Kedves Bátyuskám! című kötet, amely a Várkonyi Nándor és Weöres Sándor barátsága levelezésük tükrében alcímet viseli, tartalmazza már a Weöres hagyatékban fennmaradt Várkonyi leveleket és egy gondosan összeállított jegyzetanyagot is. Mindezt a könyv megalkotójának, Várkonyi Nándor unokájának, Kende Katalinnak köszönhetjük. Természetesen Weöres Sándor jogutódjának, Czapek Ádám hozzájárulásának is, aki rendelkezésre biztosította Várkonyi leveleit a kiadáshoz, így az olvasóközönség most először tanulmányozhatta „Pécs szent emberének“ üzeneteit is.
Az összeállítás felépítését tekintve az ismertető bevezetés után bele is mélyedhetünk magába a 91 levélből álló beszélgetésbe, majd legvégül még néhány beszélgető-cédulába és -füzetbe is betekintést nyerhetünk. A könyv különlegessége abban rejlik, hogy ellentétben sok levelezés publikációjával, itt lehetőségünk nyílik megtekinteni nyomtatott leiratuk mellett az eredeti, autográf írásokat is. Mindkét szerző esetében sajátságos élményt nyújt kézírásuk vizsgálata. A levelek mellett a kötet számos fényképet, képeslapot, személyes dokumentumot sorakoztat fel Várkonyi Nándor hagyatékából, olykor pedig még a szerzők rajzaival is találkozhatunk.
Ami a tartalmi kompozíciót illeti: miről is beszélgethetett két irodalmár, két entellektüel? Valójában mindenről, a szakmai diskurzus mellett szinte mindig helyet kaptak az igazán emberi hétköznapok is – a Sorsunk szerkesztésének ötletelésétől a csöngei unalmas nyarakig, az egyetemi mindennapoktól a különböző cikkek megvitatásáig. Figyelemre érdemes ízes szóhasználatuk, s ha néha egyet nem értésre futott is ki valamely téma, azt is a legkifinomultabb szakmai érveléssel támasztották alá. Szellemesen kihasználva a nyelv adottságait, gyakran játékos, bolondozásba hajló a szóhasználatuk, a poén kedvéért olykor egyes betűket kicseréltek, máskor a többértelműség leleményeivel szórakoztatták egymást.
A korai 30-as évektől kezdve nyomon követhetjük beszélgetőpartnereink életét és munkásságukat. Esetenként – kisebb-nagyobb kihagyásokkal – sorsuk alakulása közben, elbeszéléseik alapján kitekintést nyerünk a korszak politikai, később katonai eseményeibe is. Ez a levélgyűjtemény tehát egyben korrajz, kordokumentum is, mely két ember fejlődéstörténetét is magában rejti. Érdekes megfigyelni, hogy míg eleinte Weöres fordul különböző kérésekkel Várkonyihoz, legyen szó tanácsadásról, egyetemi ügyek intézéséről, vagy egy vers véleményezéséről, addig ez a tendencia finom léptekkel megfordulni látszik a későbbiekben. A második világháború és az azt követő kommunista diktatúra választóvonalat jelent. A nem feltétlenül szabadon alkotó, de gyerekverseivel népszerűvé vált Weöres immár mint elsimert, elfoglalt költő van jelen, míg Várkonyi sorsára politikai-irodalmi szilenciuma nyomja rá bélyegét, miközben belső szabadságát „kiélvezve“, nagy dolgozatain munkálkodik. A levelezés Várkonyi 1975. márciusában bekövetkezett halálával ér véget.
Ez a tanulságos könyv irodalomtörténeti jelentőségén túl, két neves alkotó személyes ismerősévé avatja olvasóját, leveleik segítségével betekinthetünk mindennapi életükbe, megismerhetjük a korabeli irodalmi élethez kötődő elképzeléseiket és eszméiket. Kicsi, de annál érdekesebb szelete ez közös történelmünknek, ezért is érdemes elolvasni két jelentős 20. századi irodalmárunk, művelődéstörténészünk és „kozmikus“ költőnk levelekbe foglalt eszmecseréjét.